GULÁCSY LAJOS
VARÁZSLÓ KERTJE, 1906-1907

KT_042812

A VARÁZSLÓ KERTJE

Élt, még nem is olyan rég, egy ifjú varázsló, Valentin. Igazán szemrevaló férfi volt. Égkék szempár, tűzvörös ajkak, vállig érő arany haj voltak ékességei, elbűvölő hófehér arcbőre is vonzotta a nőket. Felkereste őt már szegény és gazdag, öreg s fiatal, szép és csúnya, híres illetve ismeretlen hölgy is. Még az angol királynő is megfordult nála. Ő azonban minden hölgyet visszautasított, mert szerelmét csak a kertjében találta.

Ebben az említett kertben minden fellelhető volt, amit csak kívánni lehet, akárcsak hajdanán a Paradicsomban. Mégis, ennek a hatalmas területnek a legértékesebb része a virágokkal körülvett, kristályvizű tavacska közepén lévő szigetecskén nyíló varázs rózsa volt. Valentin imádott naphosszat üldögélni a szép gyepen a rengeteg növény között, és nézegetni az ő drága, egyetlen rózsáját.

Erről a virágról az a legenda keringett, hogy réges-régen egy gonosz boszorka, a világ legszebb, legkedvesebb és legokosabb leányát, Rozalindát, irigységből elátkozta és átváltoztatta rózsává. Valentin ezt a történetet tudván, már vagy hét éve kereste a megfelelő varázslatot a visszaváltoztatására. Eddig egyszer sem igazán járt sikerrel, hacsak azt, hogy dalospacsirtává, aranyhallá vagy éppen valamiféle pillangóvá átváltoztatta a szépséges virágot, sikeresnek nem nyilvánítjuk. Az évek során szenvedélyévé vált ez a kívánság, és egyre jobban vágyott a nőre, hogy megpillanthassa, s csak egy ujjal is hozzáérhessen puha bőréhez. Az egyik délután azonban csodálatos dolog történt. A rózsa az Ifjú varázsló kitartó szerelmét jutalmazva elkezdett beszélni és elárulta, hogy mit kell tennie az ifjúnak, ha meg szeretné menteni őt. Tudjuk, hogy a boszorkányok igen agyafúrt teremtések, s bár nem könnyű feladat, egy kis szerencsével lehetséges megtörni sötét átkaikat. Ehhez három dolgot kellett megvalósítania Valentinnak. Az első, hogy a kertje minden egyes virágról össze kellett gyűjtenie három-három szirmot. Majd második lépésként az összes fájáról egy-egy ágacskát kellett levágnia. Végezetül máglyát készítenie ezekből, és a tetején elégetnie magát a varázsrózsát. Valentin így is tett, és lássanak csodát, egy gyönyörűszép hajadon leány állott elé.

Rozalinda nagyon hálás volt a varázslónak, amiért oly sok éven át töretlenül kitartott mellette, és kereste a megoldást az átok feloldására. Ezért örök hűséget fogadott neki.

Nem telt el, csak pár hét, és világraszóló lakodalmat csaptak. Ami meg ezek után történt, az már csak rájuk tartozik. Valentin így hát megtanulta, hogy a türelem nem rózsát, hanem Rózát terem.

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL