GULÁCSY LAJOS
VARÁZSLÓ KERTJE, 1906-1907

KT_042511

A VARÁZSLÓ MEGHÍVÓJA

„Drága Hercegnőm!

Tudom, nem szereted, ha ily módon üzenek néked.

A mai napon a palota tele volt őrökkel, képtelenség volt bejutni oda.

Nagy sürgés –forgás, birodalom szerte. Mindenki izgatott, a pék, a cipész, a szobalány, a szakács, a virágáruslány, a madarász, a király, a királyné és a varázsló.

Ó! A nagyszerű varázsló már aludni sem tudott, jött – ment egész nap. Izgett – mozgott, fel – le, jobbra – balra. Tördelte a pálcáját várva, mikor nyugszik le a Nap a horizont alá.

Tudod miért volt mindenki ilyen heves?

Édes kincsecském!

Az egyetlen hercegnőjük ma, a tavaszi aequinoctium napján ünnepli 16 születésnapját. Így már csak pár nap választja el őt, sorsának beteljesedéséig. Pár nap a koronázásig.

Drága, egyetlen kis mátkám! Boldog születésnapot!

Este fél hat után várlak az erdő közepén álló korhadt, öreg tölgyfa árnyékában.

Elviszlek hozzám, a varázskertembe. Csónakkal megyünk majd oda. Végig siklunk a háborgó folyón. Megmutatom neked az én birodalmam.

A csilingelő gyöngyvirágokat, a beszélő hársfát, a játszó szarvasokat. Megmutatok neked majd mindent. Mindent, amit én teremtettem neked, nekünk. Kettőnknek.

Nem titkolom kedves, a célom az, hogy megmutassak neked egy új világot. Messze a merev, mocskos kastélyi élettől.

Szeretném, ha engem választanál, velem maradnál. Gondolkozz el, kérlek azon, hogy mit szeretnél.

Ne felejtsd el, fél hét után várlak az öreg tölgyfa árnyékában, de nagyon vigyázz nehogy bárki észre vegyen téged.

Örökké hűséges szerelmed marad, bármi legyen is:

A Varázsló ”

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL