KT_043027
TŰZKŐ
Egyszer volt, hol nem volt, állt valahol egy ország.
Ennek az országnak szívében élt a Zeccer család. Igazi nemesi vér, családfájukat hosszú sorokon keresztül, lapok tömegén át vissza tudták olvasni. Országszerte ismertek voltak. A családfő, aki vérmességéről volt híres, a felesége Anna, aki az eleganciájáról, és egyetlen fiuk Gabriel, aki ügyes legény lévén kardforgató tudományával véste magát az emberek emlékezetébe. Egy nap bővült a család. Hatalmas lakomát rendeztek, bált az ifjú Zeccer jövevény születésére. Anna csak a bálon mutatta meg először a kisdedet. Kislány volt. A neve pedig Alice lett.
Teltek az esztendők, változtak az évszakok. A legkisebb Zeccer betöltötte a 14. életévét. A bátyja a születésnapján tartotta meg az esküvőjét. Egy másik ország nemes hölgyét vette el azzal a feltétellel, hogy a leány országában fognak tovább élni. Gabriel nagyon szerette Alicet, ezért ajándékul egy térképet adott neki, amelyen a felesége országába vezető útvonal állt festve. „Ha hiányzom neked, vagy éppen szükséged van rám, ne várj a hírnökkel, gyere egyenest hozzám. Csak le ne térj az útról!”
Alice a bátyja távoztával szomorú lett. Mindig hiányzott neki, hiába volt ott a sok dajka, játszótársai, valahogy nem pótolta az űrt, amit Gabriel hagyott maga után. Minden este őt látta maga előtt. Ezért egy nap úgy döntött, hogy meglátogatja a másik országban. Mivel csak néhány nap telt el a 17. születésnapja után, nem merte édesapját egy újabb kívánsággal zaklatni, ezért hajnalban egyedül indult útnak kezében a térképpel, melyet ajándékul kapott fivérétől.
Fél nap bolyongás után megállt egy hatalmas fánál. Eltévedt. Letért az útról, mert apja szolgái jöttek vele szembe. Azt meg nem akarta, hogy visszavigyék, mert akkor nem láthatná Gabrielt. Egyre beljebb és beljebb került az erdőben. Végül valami kertféleségbe tévedt. A közepén egy kicsiny üst, alatta pedig farakás. Alice kíváncsi gyermek lévén közelebb ment. Alighogy megérintette a fekete edényt, valaki hátulról megfogta a vállát. Alice ijedtében hátraesett, majd lassan az ismeretlenre emelte a tekintetét. Egy derék fekete szemű legényt látott maga előtt valami vöröses posztóban. „Ki vagy te?” –kérdezte Alice félve. A legény elvette tőle a térképet, kíváncsian nézegetni kezdte, forgatta. Végül Alicere nézett. „Te vagy Gabriel húga?” –majd letérdelt hozzá, felsegítette. A térképet az üstbe dobta, és hirtelen meggyulladt alatta a farakás. A térkép valami színes kővé vált, és füstölni kezdett. „Tudod, hogy én ki vagyok?” –folytatta az idegen. „A nevem Sebastian. Ezen erdő királya vagyok. Ismerem a bátyádat, ő küldött érted. Gabriel felesége a húgom. Téged nekem ígért.” Alice hitt neki. A térkép miatt. Kicsi korában is mindig mindent fordítva csinált, amit Gabriel mondott neki. „Csak le ne térj az útról!” Most már megértette.
„Itt maradsz velem, Alice?” –kérdezte Sebastian. Alice boldogan mondott igent. Majd pár nap múlva megtartották a menyegzőt, ahova eljöttek a szülei és Gabriel országa is. Így történt.