ROSKÓ GÁBOR
NÉZZÜK, MI ÚJSÁG A VILÁGBAN, 1989
KT_041802
A VETÍTŐTEREM
Szokásos heti vallatásán a Mészáros unottan üldögélt.
A levegőben dihidrogén-szulfid és ammónia szaga szállingózott.
– Ma 12.756. alkalommal vetítettük le neked azt a rengeteg bűnt, amit földi életedben követtél el. – mormogta kezében egy kazettával a kutyafejű admirális, és körbesétálta a széken mereven összeszorított fogakkal és karokkal ücsörgő Mészárost.
– Jellemezd három szóval földi gyarló életed! – suttogta a kutyafejű admirális.
A Mészáros ostobán bámult az elsötétült képernyőre, és így felelt:
– Hit… remény, és szeretet…
– Ez istenkáromlás! – ordított fel a négyfülű lidérc.
A kutyafejű admirális kimérten álldogált, és rászólt a lidércre:
– Ha már ilyen cinikus, nos mutassuk meg neki bűneinek következményeit! Nézzük, mi újság a világban!
A lidérc beindította a kicsorbult teáskannába épített készüléket, és nyikorogva elfordította a vezérlőkormányt. Újabb vetítés következett.
Először a Mészáros egykori háza jelent meg a filmvásznon.
– Nem érdekel hol laktam, míg éltem. – fintorgott a gyilkos.
A lidérc tovább tekerte a kormányt.
– Itt láthatod idegenek között felnőni árva gyermekedet! – szólt elérzékenyülten az admirális, és a Mészáros fejére illesztette a petróleumszagú sapkáját.
– Gúnyolódunk? Gúnyolódunk? – kérdezte megvetően a Mészáros.
– Valami díjat csak érdemel az, ki rezzenéstelen arccal nézi végig, hogy mit okozott azoknak, akiket szeretett!
– Ki beszél itt szeretetről…? – motyogta mozdulatlan fejjel a Mészáros.
– Miért, te mit gondolsz, mi a szeretet? – tette fel a keresztkérdést az admirális, miközben a lidérc hangosan vihogni kezdett.
– Szeretem a finom ételeket, a gyors autókat és az erős italokat. – közölte a Mészáros.
A kutyafejű admirálist undorral töltötte el ez az ember, akit kötelessége volt kikérdeznie, és szembesíteni a bűneivel minden héten, mindhiába.
– Reménytelen eset. Hitetlen pszichopata. Nem szeretett soha senkit.
A kutyafejű visszavette sapkáját, majd a falhoz támaszkodott és utoljára a lidérchez fordult:
– Vidd a lelketlen közönyösek osztályára!
– Jaj, csak azt ne…! Oda még én is félelemmel teszem be a lábamat! – sikította a lidérc.
– Tedd, amit mondtam. Jövő héten, szerdán fél négykor lesz a 12.757. meghallgatása. Akkor újra levetítünk mindent.
A kutyafejű admirális ezután az adminisztrációs rovatba csak ennyit írt:
„ Visszataszító viselkedés. Lélek jelenlétére semmi nyom. Az emberi faj szégyene.
Megjegyzés: A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a határtalan közöny.”
A vallatás után az admirális elhagyta a nyomasztó vetítőtermet.
Elhajtott gyors autójával, majd megvacsorázott, és elalvás előtt megivott egy tömény konyakot.
