ROSKÓ GÁBOR
NÉZZÜK, MI ÚJSÁG A VILÁGBAN, 1989
KT_043056
NÉZZÜK, MI ÚJSÁG A VILÁGBAN
András félisten. A tizenkilencedik század végén sikerült ezt a neves rangot megszereznie. Nem kis rizikóval jár: a cím eléréséhez az embernek a lelkét kell eladnia, azaz az ördöggel szükséges hozzá üzletet kötnie. Kérem, senki sem rémüljön meg ennek hallatán, csupán arról van itt szó, hogy túl kell járnia maga az ördög eszén.
Nos, Andrásnak ez sikerült. Kalandor volt. Előre eltervezett mindent. Mikor ráunt az életre és úgy érezte látott és tapasztalt mindent, amit ez a piciny bolygó eszköztára képes számára nyújtani elhatározta, hogy túl jár mindenki eszén. Természetesen sikerült az ördögén is (sajnos, nem árulta el senkinek hogyan, így ez örök rejtély marad).
Így hát elhagyván a földet belevetette magát az általunk Időnek nevezett tengerbe. Sokan cellaként fognák fel ezt a „helyet”, de András számára minden igényét kielégít. Vele van földi életében is jó bajtársa ként szolgált, Wilhelm admirális. Nem tudni miért kutya létére ebben a különös dimenzióban felegyenesedett és intelligenciára tett szert, viszont alárendelt helyzetben marad gazdájával. Másik társa egy kis krampusz. Tudniillik, aki az ördögöt képes átverni grátiszba kap mellé egy szolgát is.
Szóval itt töltik életüket hármasban. András igencsak megkedvelte az elbeszéléseket kalandozásai során. Humanista lévén pedig szereti az embereket, így nap, mint nap történetekkel szórakoztatja magát.
– Mi tartogatsz mára számomra szolgám? – kérdezte András csillogó szemekkel.
– 2 történetem is van: Egyetlen szó ereje – avagy a táradalom félelme egyszerű kijelentésektől, és a másik: Kővé dermedt lélek: ez egy kissé-romantikus groteszk történet.
– Ma nincs kedvem a szerelemhez, gazdám. – kérlelte admirális Andrást.
– Rendben. Legyen hát az első.
Wilhelm behelyezte a VHS kazettát a lejátszóban az ördögöcske pedig megtekerte a kancsót, aminek lila gőze elkezdte szaggatni a Teret és az Időt. A háttérben dunántúli dombságok kezdtek kirajzolódni.
2018 Magyarország. Éppen a választás előtt járunk. Minden politikus utca fórumokat tart országszerte. Kovács Béla, az Új Párt miniszterelnök jelöltje éppen egy padon tart szónoklatot egy somogy megyei falucskában. Teljes átéléssel beszél a fiatalok kivándorlási kríziséről. Több csatorna is közvetítette az adást. A következő tudósítást adták le az esti híradóban: „Egy olyan országot akarunk, ahonnan egyetem után nem kiköltöznek, hanem ide menekül az ifjúság. – jelentette ki Kovács Béla. Ekkor hirtelen csend lett a tömeg körében, majd néhányan susmorogni kezdtek. Voltak, akik ennek a mondatnak elhangzása után azonnali hatállyal elhagyták a teret. A miniszterelnök jelölt láthatóan összezavarodott, de néhány pillanattal később pontosította mondatát: „Ahová visszajönnek a magyar fiatalok.” A tömeg megkönnyebbülten, derülten és önfeledt tapsolta meg a remek szónokot, mintha mi sem történt volna.
– Ilyenkor vagyok hálás, azért hogy kutyának születtem – vakkantott fel az admirális.
