PÓR BERTALAN
A CSALÁD, 1909-1910
KT_043031
CSALÁD
Gyönyörű, verőfényes napra ébredt Marika, melynek igazán örült. Legnagyobb vágya éppen ma válik valóra. Mindig is szeretett volna egy családi portrét férjével, lányaival és unokáival. Ránézett az órára. Már elmúlt 10 óra. Elaludt! A festő bármelyik pillanatban megjöhet. Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejében, kopogtak.
Éva már kora reggel óta talpon volt. Alig bírta kizavarni három fiát az ágyból. Ha még mindez nem lett volna elég, összeveszett kedvesével, mielőtt az elindult volna munkába. Bűntudat mardosta, de el kellett hessegetnie, hiszen az a rosszcsont János már megint eltűnt.
– Biztos macskát kerget – gondolta.
Jól gondolta. János kimászott az ablakon miután anyja kiment a szobából. Mircike már futásra készen várta a fiút.
– Ne félj Mircike, nem akarlak bántani. Csak játszani szeretnék – mondta majd a macska után iramodott. Azonban Mircikében felötlött a gondoltat, hogy ennek a mai napon véget kell vetni. Kivárta, amíg a fiú elég közel ér majd egy jól irányzott suhintással felszakította pizsamáját és belevájta körmeit a mellkasába.
Erzsi és Kati nem voltak olyan szerencsések, mint nővérük. Az egyiket meddőséggel a másikat vetéléssel büntette a jó isten. Semmi kedvük nem volt nézni Éva boldogságát, de az anyjukat tisztelték annyira, hogy elmenjenek. Búcsút vettek férjeiktől, és már útnak is indultak.
Marika hálóingben rohant ajtót nyitni. Szerencsére csak lányai álltak a küszöbön. Erzsit elküldte, hogy ébressze föl az apját, Kati pedig nekiállt reggelit készíteni. Marika gyorsan magára húzta a tegnap este kikészített ruhákat, kontyba fogta haját. Erzsi az ajtóban állt kelletlen tekintettel.
– Papus nem akar felkelni, mert szerinte badarság az egész.
Marika sóhajtott egy nagyot.
János sírva ment be a házba. Miközben anyja a sebeit kötözte Józsi és Peti az utolsó falat kolbászért verekedtek. Éva elküldte a büszkeségében sértett Jánost felöltözni, majd odament az asztalhoz és bekapta az utolsó falat kolbászt. A két fiú úgy meglepődött, hogy még levegőt is elfelejtettek venni.
– Ezt most azonnal befejezitek és elmentek felöltözni. 10 perc múlva indulunk.
– De anya nem akarjuk azt a csúnya kék gúnyát felvenni!
– Én meg nem akarom elmondani édesapátoknak, hogy ki tette tönkre a szerszámosládáját, de úgy néz ki, kénytelen leszek.
A két fiú durcásan elvonult felöltözni.
Marika berontott a hálószobába.
– István, ha most azonnal nem kelsz ki az ágyból, egy hétig nem főzök mást csak káposztástésztát. Tudod, hogy képes vagyok rá.
– Tudom – mormogta az öreg és egy sóhajtás kíséretében lerúgta magáról a takarót.
Mire Marika kiért a nappaliba ott állt a festő és Erzsivel beszélgetett.
– Elnézést a késésért hölgyem, nehéz volt a reggel. – szabadkozott a festő.
– Nincsen egyedül Bertalan uram.
Közben István is megérkezett felöltözve és elkezdték berendezni a nappalit. Befutott Éva is a három gyerekkel, mindenki helyet foglalt és kezdődhetett a munka.
Így esett meg, hogy Pór Bertalannak egy morcos családot és egy mellkasát fájlaló fiút kellett megfestenie. Akármilyen rossz is volt az a reggel Marika mindig szeretettel pillant a festményre.
