KT_043019

AZ EGÉSZ VILÁG

Egy orkán söpört végig a világon. Hatalmas vihar kísérte, mennydörgéssekkel, irdatlan robajjal, és erőteljes széllökésekkel. Furcsamód mégsem volt olyan pusztító, mint amilyennek látszott; nem mindent roppantott szét, ami az útját állta. Volt valami varázslatos ebben a viharban – valaki mintha irányította volna. Ahogy haladt, egyre csak nőtt; egyre színesebb lett, egyre formagazdagabbá vált.

Felkavarta az óceánok mélységeit, magába szívta a vulkánok forró láváját, sőt az éj sötétjét is belekeverte a kompozícióba. E sötét árnyalatok ellensúlyozására megkergette a Nap sugarait, és néhányat sikerült is elkapnia. Miután készen lett az alappal, egyre aprólékosabb munkába foghatott. Vízi szörnyeket szerzett, lehozott pár madarat az égről, és néhány felhővel is gyarapította gyűjteményét.

Elrepült a távoli Ázsiába, felkapott egy-két riksát, aztán Afrika felé vette az irányt. Ez a hely kifejezetten tetszett neki – a törzsi maszkok, a különleges rovarok, az édes gyümölcsök, a bódító kánikula… Végigsöpört néhány piacon, és az összes fűszernövényt megkaparintotta magának. Volt ott minden; babérlevél, majoránna, szezám, paprika, fehérbors, curry, bazsalikom, ánizs, mályva, meg tudom is én még micsodák. Tovaszállt; felkapott néhány gondolát, és tengerészcsíkos pólót.

Ezután érzelmeket szívott magába; gyűjtött örömöt, bánatot, frusztráltságot, félelmet, gyermeki gondtalanságot, szabadságot, gyűlöletet, szeretetet, mindent.
Azt, hogy miket szedett még össze, és hol járt még, nem tudhatom. Abban viszont biztos vagyok, hogy feljutott a csillagokig, és ha már ott volt, meg is tartott néhányat. Hiszen a képzelet határa a csillagos ég, ahogy mondani szokás.

S hogy mindez tudatosan történt-e? Talán igen, de elképzelhető, hogy ez csak az impresszió szüleménye.

Lehet, hogy másnak ez csak néhány megelevenedett ecsetvonás egy vásznon. De lehet, hogy ebben a képben benne van az egész világ; vagy épp ellenkezőleg: lehet, hogy nincs is rajta semmi.