KT_043012

A NYÍRFA TETEJÉN

Az Anett azt mondta nekem, hogy én túl kicsi vagyok, ezért nem mászhatok fel a nyírfára. Az Anett azért mondta ezt nekem, hogy piszkáljon. Az Anett kikapta a kezemből a plüss egeremet, feldobta a nyírfa tetejére és visszafutott a házba. Nem tudtam mit csinálni, a fára nem csak hogy nem szabadott felmásznom, de még fel sem tudtam volna rá kapaszkodni. Egyedül voltam az erdőben, mely a gyümölcsös és a szántóföld között volt, és olyan kicsi, hogy egy-két vadnyúlon kívül nem is lehet látni más négylábút. A fa alá rogytam és sírtam. Én nem akarok kicsi lenni! Apa mindig azt mondja, hogy gyermeknek lenni a legjobb. Ezt mindig elmondja, nekem pedig mindig újra és újra el kell magyaráznom neki, hogy gyereknek lenni milyen nehéz munka. Senki sem figyel rám ha beszélek, az utcán minden járókelő táskája az én arcomba csapódik, a boltban a könyökükkel leütnek a vásárlók, és minden rokon azt mondja, milyen rossz gyerek ez a Fanni. Na meg nem hiszik el, hogy a tópartnál láttam egy békát, aminek a fején egy korona volt. Pedig tisztán emlékszem rá. De tudom, te sem hiszed el, ezért nem is magyarázkodom.

Amikor már csak szipogtam fa árnyékában, madárcsicsergés hangja ütötte meg a barna hajam alól kikandikáló fülem. Felkeltem, felnéztem az ágakra, könnyeim oldalra hulltak, majd felszáradtak napbarnított bőrömön. A plüss egérkém mellett egy fészek tűnt ki, melyből egy kis madárka kukucskált felém. Apró barnai szemei vidámságot sugalltak, sárga csőrét tátogatta, még nálam is gyermekibb volt. Éneke átjárta az egész erdőcskét és csak csodáltam, hogy tud egy ilyen kis lény ilyen varázslatos lenni. Úgy néztem őt lentről, hogy szinte már beleszédültem. A fa ágába kapaszkodtam és forogtam körülötte, nevettem, énekeltem, hagytam hogy a szél a hajamba tépjen és összeborzolja kontyomat.

Hirtelen csönd lett. A madárka kirepült a fészekből és a Nap sugarai elnyelték. Abbahagytam a forgást és az elmosódott látképem egyre jobban kezdett kitisztulni, majd egy közeledő alakot pillantottam meg. Az útját álltam ezért ellökött, felmászott a fára és levette a plüss egerem. Megfogta a kezem és magával húzott a ház felé. Az Anett azért jött vissza, hogy ne szomorkodjak tovább egyedül. Az Anett azért csinálta ezt, mert a nővérem és annak ellenére, hogy szereti megmutatni, ki a főnök, engem szeret a világon a legjobban.