FERENCZY KÁROLY
MADÁRDAL, 1893
KT_042943
MADÁRDAL
1
Egyedül járja már csak az erdőt
nyugtalanul várva a csodára
így hagyta őt nehezebb sorsára
elhagyta ki régen kísérte őt
Nem fáradhat bele a magányba
mert remélni kell hogy van igazság
és fényként feltűnik a vigasság
a fáktól a nap fényét nem látja
Favágók nem járnak arra régen
a madarak dalolhatnak szépen
lakhelyük megmarad egészen épen
Árnyékban vár egy újabb esztendőt
hűvös van de mégsem visel kendőt
egyedül járja már csak az erdőt
2
Eltévedt talán már nem találhat
remélhet de sokat mégsem várhat
van-e személy akiben bízhatna
ki által erővel tovább bírhatna
Egy fa törzsében megkapaszkodik
felnéz madárszót várva hallgatózik
de a madarak addig énekeltek
míg dalukért jutalmat reméltek
Baljós csendtől lesz félelmekkel teli
a lány szíve nyugalmát nem leli
ezért szemét az égre emeli
Segítséget már csak fentről várhat
embert a környéken alig láthat
eltévedt talán már nem találhat
3
Elbújjon vagy kiáltson fel inkább
hogyan legyen gondolata tisztább
túlélési ösztönök vezérlik
ám arca sápadtságtól fehérlik
A magasban egy sirály repül éppen
a lány ennek megörül eképpen
ahogy a lelkes néző színpadhoz
már tudja merre juthat vízparthoz
Figyelmét leköti a repülés
irányában lehet egy település
számára lenne az beteljesülés
A közelben lépteket hall és már
a lépések száma egyre ritkább
elbújjon vagy kiáltson fel inkább
4
A segítség időben érkezett
félelmet átváltotta a bizalom
többé nincs favágási tilalom
a favágó tehát segíthetett
A kiutat az erdőből megleli
újra fényesség veszi körül őt
átvészelte útján a kerülőt
az eget már hálásan kémleli
Háta mögött madarak dalolnak
dalaikban rettegésről szólnak
kényelmük eltűnhet már nem virulnak
A lány sok lelkierőt mérhetett
abban hogy van remény nem tévedett
a segítség időben érkezett.
