LOSSONCZY TAMÁS
TISZTÍTÓ NAGY VIHAR, 1961
KT_042929
SzélLovaS
És egyszer csak jött a Szél. Jött és magával ragadott. Mégis mi értelme lett volna ellenállni? A saját Napom magam elől elállni? Így hát csatlakoztam zúgásához.
Kavarogtunk, örvénylettünk, hömpölyögtünk át tömegeken, reményeken, dombokon és sziklás hegyeken.
Szétcibáltunk kapcsolatokat. Szétcibáltuk a népet. Szétcibáltuk a fekete felhők alatt fekete ballonkabátban gyászoló fekete ernyőt tartó szürke embert. Na de még hogy elláttuk a baját!
Nocsak, egy vonuló diákseregre is leltünk! Ez ám a lazán-mázli! S ezek után, ha csak azt hiszed, hogy a tükör előtt gondosan eligazgatott frizurákra tettük rá Nagy Viharral karmos mancsunk, igazán csalódtam Benned, Kedves. Igazán kiábrándult lettem hirtelen ezen eszeveszett rohanásban, kavargásban. S tudod, ez nem tesz jót. Kérlek ne is próbálkozz a gyermeteg hiteddel Te, Kedves. Nőj fel! E világban másképp úgysem boldogulsz.
Nőj fel, és tarts velünk! Így már jobb, ugye? Mennyivel felemelőbb meglovagolni e hatalmas, gomolygó erőparipát.
Száguldva haladtunk újra a tömeg irányába. Az erő megfordult irányukba. Az örvény visszaverődve mást produkált. Segítettünk. Segítettük szétcibálni a monumentális szobrot. A szobrászaink kivételesen csak elméletben kreáltak, míg a Földön pusztítást csináltak. Végre folytathatták ők is végzetük beteljesítését.
Eljátszottunk a golyókkal. Tereltük őket. Tereltük őket a Nagy Gonosz testetlen, mégis körvonalazott alakja felé. Tereltük őket, célba értek. Célba értek, bár pusztításuk nem érte el a kívánt hatásfokot.
Visszafordultunk egy újabb menet kergetésébe. Kergettük őket, szétcibáltuk lázító vörös zászlajukat. Bár a Szelet befolyásolva a Nagy Gonosz a fuldoklásában még szólni kívánó nemzetre zúdította inkább golyózáporát. S a fulladás oly közelinek látszott.
Így tovább zúgtunk keresztül-kasul az örvénylő folyamon, persze páratlan pártatlan természetbeli erő révén a másik fél dolgát sem könnyítettük meg. A talpukra állítás közben épphogy kikaptuk a verset a szavaló színész kezéből. Kikaptuk, elvittük, el az égbe. Fel Istennek két kezébe. A Bíró még várt a döntéshozatallal. Elnapolta a pert, de el nem törölte.
El nem törölve segítő kezeit nyújtotta. Azokat megfogva ki lettünk húzva a fulladás gyötrelmesen kínzó markából.
Mi távoztunk. Távoztunk, hogy híreket vigyünk. Távoztunk, hogy segítsünk. Távoztunk, hogy keressünk. Távoztunk, hogy megtaláljuk. Megtaláltuk.
Elérkeztünk a Sakk Táblához. Elérkeztünk a Sakk Táblához, de a mezők szürkék voltak, mint a megcibált ember. Nagy Vihar lefújta az összegyűlt szennyet, így végre láthattuk a színeket!
Végre volt Fehér és Fekete! A Bíró döntött. Az örömteli, mégis mélabús nótánkat átkarolja, felemeli magához, és hömpölygeti tovább maga előtt a Szél.
