BIHARI SÁNDOR
VASÁRNAP DÉLUTÁN, 1893
KT_042907
VASÁRNAP DÉLUTÁN
Drága kis falunkban vasárnaponként még a szokásosnál is unalmasabb az élet. Az emberek, ha munkához is látnak, csak módjával csinálgatják azt. Nem dolgozik a posta, a kereskedők is csak lazsálnak ahelyett, hogy becses portékáik kínálgatnák.
Nálunk még a levegő sem moccan vasárnap. Ezt bizonyítja, hogy a füstre már könyökölni lehetne idebent, oly sűrűn gomolyog a levegőben.
Gomolyog, mert ez a három bácsi volt olyan kedves és rágyújtottak italozásuk közepette… vagy talán előbb kártyáztak és italozni csak később kezdtek? Ki tudja. Minden vasárnap ezt csinálják. Gondolom az ital, a dohány és a kártyázás elősegíti a vasárnapi pihenést. Ezek a nénik meg itten folyton csak pletykálkodnak! Olyan élvezettel hallgatják az öreg Kovácsné históriáit, mintha az lenne az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal. Velem persze senki sem foglalkozik. A bácsik kártyáznak, a nénik teáznak én meg csak figyelem őket. Mi mást is tehetnék, ha a lában nem ér le a földig erről a magas székről? Finomak ezek a sütemények, bár a dohány bűze ezt is elrontja. Nem értem miért jó ez a felnőtteknek. Azokkal a hosszú pipákkal, sokkal inkább kardoznék, mintsem dohányt égessek benne. Rávágnék vele a vén Kovácsné kezére, amikor az arcomat akarja fogdosni. Olyankor mindig olyanokat mond, hogy „aranybogaram”, meg „aranyoskám” és meghúzgálja az arcomat. Nagyon nem szeretem. Az az öreg bácsi, Kovács bácsi, a hosszú pipával a szájában pedig mindig azt mondja, hogy tökmag vagyok. Nem értem miért csúfol mindenki. Ahogy azt sem értem, hogy miért kell folyton az asszonyokhoz ülnöm. Szörnyen meg lehet unni egy történetet, amikor már sokadszorra hallja az emberfia. Olyan hosszúra nyúlnak ezek az unalmas vasárnapok, mintha soha nem akarna véget érni. Még a nap is lustábban döcög az égről lefelé. Szokás szerint korán ágyba dugnak majd, hogy ne „zavarjam” őket. Micsoda gondolat! Hogy én zavarjam őket? Amúgy sem figyelnek rám soha. Pedig sokkal érdekesebbet tudnék mesélni, mint Kovácsné. Amikor megnövök, akkor pedig mindegyik pöfékelőt jól elverném kártyában. Talán a következő unalmas vasárnapra már menni fog… igen, majd akkor megmutatom nekik. Azt hiszem, hogy elég ennyi mára. Az egyik néni azt mondta, hogy hamarabb felnövök, ha sokat alszom.
A holnap talán hoz majd valami izgalmat. Reggel elmegyünk a pékhez, megnézzük mit csinálnak a szomszédok, aztán egész nap nézhetem, ahogy a felnőttek végre csinálnak is valamit.
