LOSSONCZY TAMÁS
TISZTÍTÓ NAGY VIHAR, 1961

KT_042811

TISZTÍTÓ NAGY VIHAR

Káosz. Ez a szó jellemez jelenleg a legjobban. Rengeteg dolog kavarog a fejemben. Egyszerre érzek dühöt és nyugalmat, és bevallom, valahol ott van a nem-érdekel érzés is. Ez maga a tökéletesen felborult egyensúly.

Nemrég még minden egyenes volt. Tudtam mit akarok, hogy akarom, mikor és kivel. Célirányosan éltem az életem, minden stimmelt, a lehető legjobb volt. De ez véget ért. A célhoz eltervezett útvonal kanyargós lett, tele kételyekkel. A kis elképzelésem összedőlt, mint egy kártyavár, és fogalmam sincs, hogy honnan kezdhetném újra. Vannak ugyan útmutatások, jelek, jelzések, melyek próbálnak a jó irányba terelni, de nem bízom bennük. Talán magamban sem. Van mikor így akarom, pár óra múlva meg már másként. Olyan, mint mikor egy kisgyereket leültetünk rajzolni. Szereti a kék és a piros színt, de a sárgát sem szeretné kihagyni. Aztán persze ott vannak a formák, mit rajzoljon. Kedvencei a kör és a négyzet, viszont a háromszög is olyan formás. Na és az állatok, madarat, csigát vagy teknősbékát? Ő sem tudja, mit tegyen, ezért hát mindent lerajzol.

Így teszek én is. Ebbe is, abba is belekapok, ide-oda szaladok. Valójában fogalmam sincs, hogy mit művelek, zűrzavar az egész. Már azt sem tudom, mit miért csinálok, csak hogy úgy van és kész. Végzem a dolgom, bár nem látom az értelmét, hasznát meg pláne nem. Rengeteg az érzelem, a vívódás, az ambivalens érzés és a gondolat.

Viszont már érzek valamit. Egészen nagy, és tudom, hogy jó. A legutóbbi „elveszésemnél” is volt hasonló érzésem, azonban ez a mostani sokkal erősebb és jobb. Az a tapasztalatom hogy a lelki hurrikán után mindig kisüt a nap. Ez a belső háború minden esetben megmutatja a valódi, elvakultság és szennyezésmentes célt. Ezért én töretlenül hálás vagyok ezeknek a tisztító nagy viharoknak, melyek számomra az újjászületést jelentik.

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL