CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR
ZARÁNDOKLÁS A CÉDRUSOKHOZ LIBANONBAN, 1907

KT_042611

CSAK MOST, CSAK NEKED!

Messziről jött idegen, üdvözöllek városunkban. Kérlek, engedd meg, hogy körbevezesselek. Kösd be lovad az istállóba, és kövess. Vagy innál egy kortyot? Hagyd az itteni löttyöt, olyat mutatok helyette, amilyet még nem kóstoltál. Kelj hát fel vánkosodról, mert pihenni éjjel is lehet, de a nappal a kalandé.

Ezen a kapun át jöttél be, ugye? A legtöbb északi vándor így tesz, ne csodálkozz, hogy kitaláltam. Ne arra menj! Arra véget ér a csoda világa. Erre.

Ha felemeled tekinteted, ó, vándor, messze földön híres medresszánk láthatod. Éjt nappallá téve tanul itt a sok teológus, de mi mégsem ide jövünk. A vallás a végüket járók menedéke, te viszont erős vagy és fiatal. Nem neked valók a szent csendtől kongó folyosók.

Erre gyere. Ezek azok az utcák, amiken Mohamed, áldott legyen emléke és minden utódja, koptatta a köveket. Ezek azok a házak, ahol a legnagyobb kereskedők, Allah áldja lépteiket, közvetítenek a kicsiny kínaiak és a ravasz északiak közt. Ezekben a házakban, ó, idegen, nagyobb vagyonokról döntenek, mint amit te vagy én elképzelni tudnánk. Ne is időzzünk hát itt, a mi garasaink nem szereznének tiszteletet.

Most csukd be szemed, ó, nemes vándor, amit most látni fogsz, nem szabad elrontani előre; én majd vezetlek. Óvatosan, vigyázz, ne botolj meg a kövezet lyukaiban. Úgy látszik, vezírjeink nem gazdálkodtak jól a pénzzel, hamarabb fogyott el, mint a gödrök végtelen sora. Még egy kicsit gyere. Úgy, most nyisd ki a szemed. Amit látsz, ó, idegen, az urunk, a felséges emír, Allah tartsa sokáig az élők sorában, legkedvesebb kincse: a hárem. Azt mondják, az egész világ legszebb asszonyai élnek itt, s boldog az, ki akár csak megpillanthatja födetlen arcuk gyönyörét. De tudja ezt az emír is, áldott léptei pora, és jobban őrizteti, mint kincstárát. Ezért jegyezd meg, nemes idegen, ide be ne lépj soha! Halálnak halálával lakolnál.

Szakítsd hát el tekinteted e gyönyörök szomorú börtönétől, és nézz erre, a világi örömök és cselszövések fertőjére. Ez az emíri palota, az építészek remekműve, a kapzsi emberek Paradicsoma. Gondold csak el, ó, vándor, minden nap annyi ételt dobnak el, amennyiből egy család hónapokig megélne. De aki nagyravágyó, és születésében megfelel, minden számítását megleli itt. De – és ne haragudj meg rám –, nem gondolnám, hogy téged, vándor, bársonyon küldött a világra Allah. Menjünk hát tovább, akad nekünk is élvezet itt.
Fülelj csak, nemes idegen, már hallhatod; mélyen zúgó, mint a tenger, és robajló, mint egy vízesés; sokszínűsége máshoz nem hasonlítható: a vásár. Nézz körül, rajta, idd be szemeddel; hát nem frissítőbb ez, mint a rútul felvizezett sör? Színek, szagok, mozdulatok kavalkádja; látom, megszédített kissé. De mindjárt hozzászoksz! Gyere velem, vándor, hadd mutassam meg neked azt, amit máshol nem találsz! Íme, a nyergesek sora, amott az ékszerkészítőké; kelmefestőinket sokfelől keresik. Itt kaphatod a legfinomabb piláfot és baklavát, a teahá…

Várj, idegen! Várj! Hová sietsz? Hisz igazán nem számolok sokat szerény szolgálataimért!

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL