KT_042607

NAPLÓRÉSZLET

2016. 04. 19.

Ma befejeztem egy újabb töri szóbeli tétel kidolgozását – A nők helyzetének változása. Maga a téma alapvetően igazán érdekes, de muszáj voltam utánanézni több tudnivalónak is, hiszen több, mint tíz percig kell majd beszélnem róla, és a tankönyvben nincs elegendő ismeretanyag hozzá. Segítségül hívtam a 21. századi ember második legjobb barátját (egyben ellenségét) az internetet. Esetemben a zárójeles jelző jobban illene „barátunkra”, hiszen annyi felesleges, száraz statisztikai adatot kellett elolvasnom, és abból kiragadnom a lényeget, hogy azt hittem tébolydába kerülök, mint Széchenyi.

Természetesen kaptam feladatot, ami alapján kellett kidolgoznom a tételt, abban rengeteg forrásanyaggal. De miért is ne legyenek a források időrendileg össze-vissza?! Az első oldalon egyaránt van egy bekezdésnyi szöveg 1993-ból, ami azt ecseteli, hogy a nők manapság is kevesebbet keresnek, illetve egy impresszionista festmény a századfordulóról, ahol a férfiak az előtérben, míg a nők a háttérben egy külön asztalnál ülnek. (Megjegyzés: Véleményen szerint ez a festmény egy angol vagy egy német szóbeli vizsgán is megállná a helyét – a képleírás részben.) Mondjuk szerintem említeni sem kell, milyen pocsék minőségben nyomtatta ki a tanárnő a képeket. Rá kellett keresnem az interneten, hogy meg tudjam állapítani, hogy az egyáltalán festmény e, vagy fénykép. A második, harmadik oldalon szintúgy ezek a problémák merültek fel.

Miközben a tengernyi statisztikai adatot szitáltam át tétellé, párszor el-elkalandoztak a gondolataim. Vajon én hogyan éltem volna a századfordulón? Ugyanolyan markáns, talpraesett, szókimondó és igencsak független fiatal nő vált volna belőlem, mint amilyen manapság vagyok? Részt vettem volna-e szüfrazsetthez hasonló feminista mozgalmakban – amennyiben szerveztek volna ilyeneket a Monarchia területén? Vagy alávetettem volna magam a társadalom normáinak, és vártam volna arra, hogy körülbelül 18 évesen bekössék a fejemet, és szinte semmi jogom ne legyen? Vagy ha nem is magamra gondolok, hanem mondjuk a manapság kevésbé erkölcsös, a videoklipekben hátsó felüket rázó popsztárokra, ők hogyan viselkedtek volna abban az időben, amikor még az erkölcsök nem voltak ennyire enyhék?

Persze, nem tudtam sokáig filozofálgatni ezeken a felvetéseken, hiszen maholnap itt az érettségi időszak, és nem keverne bajba egy ötös érettségi (mindenből), és arra bizony tanulni kell.

Elkalandozásaimnak köszönhetően késő van, én pedig fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni. Végre.