LOSSONCZY TAMÁS
TISZTÍTÓ NAGY VIHAR, 1961
KT_042405
VIHAROS GONDOLATOK
Bántanak, szóban aláznak ahogy mindig. Behunyom a szemem, és vonalaim máris engedelmesen tekergőznek. Szép fehérek, kékek és feketék, majd sárgák, vörösek, nyápic, nyápic talán de a világomban erős vagyok, csavarognak, kereszteződnek, és hehe, nézzétek, nem sírok, megállom, piros fehér szalag húzódik ki, erős vagyok, nézem a fehér kék csíkot,hogyan jelenik meg és indul meghatározott útjára, fúj, még büdös, morajlik a háttér, de nagyobb egyáltalán nem bűzös fehér bogarak szaladnak szavamra, majd megtorpannak, miért is vagy, hogy legyen mit kérdeznetek, a bogár alakokban fekete négyszögek, háromszögek, kör és vonalak, rózsaszín egyenesek, haljál már meg könyörgöm, újabb bogarak támadnak fel csak azért is élnek, csak feketék és piros sárga tűzcsóvák, nincsen rád szükség, csak rontod a, itt én vagyok a mozgató, itt kellek, ferde fekete fehér kontúros T betűk, piros három szögek fekete, fehér pontokkal, még szüleid sem szeretnek te szaros, de a teremtményeim igen, fekete csíkok, házak bennük szerető családok, rajtuk, vörös, sárga, kék ablakok, gyárkémények, hogy erőlködik, tudom, hogy hallod, mint a virág szirmai olyan a kék rész, míg a vörös igazán kavaros, zavaros, kusza, tetszik, menjünk, hagyjuk a gyogyóst, csöngettek.
Ezúttal megtartom, megtartom a viharom.
