KT_042001

MI LENNE HA?

Az idő megállna, csak egy pillanatra,
És aztán, mint Nílus visszafelé folyna.
Az óramutató más irányba menne,
S mint bolygó a föld is fordítva keringne.

Lepke bújna bábba, belőle lesz lárva,
És az az árva lesz petébe zárva.
Füstben a részecskék újra összegyűlnek,
Szétosztódott sejtek visszaegyesülnek.

Ekkor az emberek hátrafelé járnak.
Hullt lomb öltözteté az utcai fákat.
Minden holt egy új esély miatt lábra áll.
A földi víz meg cseppenként az égbe száll.

Deres hajam újra barnába borulna,
Még egyszer ifjúságom felém fordulna.
Határaimról testem megfeledkezne,
Ereimben megint élet csörgedezne.

Elfelednék mindent mit egyszer tanultam,
Jönne értem újra csúszómászó voltam.
Visszabújnék én, az engem szülő méhbe,
S várnám ott, hogy jöjjön világomnak vége.

Vajon mi volt a nagy bumm előtt? Ez a kérdés igazán elgondolkodtató, de a válasz rá mégis nagyon egyszerű. Az, hogy semmi. Semmi sem volt, mert akkor még az idő nem létezett. Ugyanis ez a tisztító nagy vihar szülte meg őt és indította el rögös útján, melyet rendíthetetlenül a mai napig jár. Talán majd világunk, ahogy kezdődött, úgy véget érni is egy ősrobbanásban fog. Mely a már elindított időt visszaforgatja. Pillanatról pillanatra, percről percre, s végül oda fog kilyukadni, ahol minden kezdődött. A kezdetnek kezdetén. Akkor tehát minden ember kapna egy új esélyt egy szebb életre. Mindenki feltámadna halálából, és megszűnne létezni újra. Vajon tudnánk igazán élni ezzel az eséllyel?