SZINYEI MERSE PÁL
LÉGHAJÓ, 1878
KT03_043001
…REPÜLNI
Annyi mindenki szeretne repülni. Nem csak gyakorlatban, hanem megröptetné a lelkét is, akár a postagalambot, melyet bátran kiengedhet, úgyis mindig visszajön…Már ha tud. Még a repülőgépek se tudnak mindig. Mondjuk, a Wright-testvéreknek állítólag sikerült. Apám sokat mesélt róluk. Olyankor visszaszökött fiatalsága illanó villámfénye. Hogy mitől? Nem értem.
Én leginkább féltem attól, hogy egyszer elrepülhetek. Mint Pán Péter. Csak úgy. Spontán. S hazaérve már nem találnám nyitva az ablakot… Ez, nem tudom, repülés-e. Pedig tényleg nem volt kedvem hazamenni. Talán zuhanás? Csak két órával értem később. Az ajtó nyitva. Már vártak. Leginkább a magyarázatokra. Nem volt. Meg cigarettám sem. Kérnem kellett. Az mondják, nehezíti a tüdőt. Nekem a lelkiismeretemet is. Hogy száll a füst! Dallamosan, mint a Messenger-üzenet csengőhangja, tartalma: Péntek? … Adom! … Tali a Gardenben! … LOL. Ajj, hol a kisfeketém??? Füstös smink rendben, platformos tűsarkú rendben, pénz van, dekoltázs – megoldjuk. Mi? Kikkel? Ja, csak néhány osztálytárs. Háromra… félkettőre itt vagyok. Kulcs? Na slussz! Úgy érzem, repülök. Vagy zuhanok. Mindegy is. Tényleg eljött? Csitulj szívem! Ez már zuhanás? …igen, pluszharminchatharminc… tovább nem tudom… vodkanarancs?… majd legközelebb… jesszus, félkettő rég elmúlt… nem lesz nyitva az ablak…
Csak a szélvédő. Ripityára törött. A szilánk egy prizma. Megtöri a fényt. Csak nem tudom, hogyan. Azt hiszem, a levegőhöz van köze. Mindennek ahhoz van köze. Hisz’ annyi mindenki szeretne…
