MOLNÁR SÁNDOR
SÁRKÁNYÖLŐ, 1966
KT03_041802
LÁZÁLOM
37,8
Ma maradok. A világon semmi dolgom nincs, éneklek és lábat lógatok majd itthon, megúszom a törit, megúszom az ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő cénégyzetet, megúszom a négyütemű fekvőt és a hajnali fáradtságot. Ma maradok.
38,3
Ma alszom. A világon semmi dolgom nincs, fekszek és betakaródzok, teát iszok, hagyom, hogy hasson, hogy megnyugtasson. Hagyom, hogy az orvos kiírjon a hétre. Nézem, ahogy a ráncos keze belenyúl a táskába, néhány másodpercre elkalandozok és visszajövök, mikor azt kívánja, hamar épüljek fel. Ma alszom.
38,8
Ma beteg vagyok. A világon semmi dolgom nincs, gyógyulok és gondolkodom, milyen lenne újra a hajnali kelés, a töri és az ánégyzet plusz bénégyzet, talán már el is felejtettek, talán már nem is hiányzom senkinek. Ma beteg vagyok, s ki tudja még, hogy meddig.
39,6
Ma nem tudom, mi vagyok. A világon semmi dolgom nincs, megpróbálok eszméletnél maradni és válaszolni, ha kérdeznek. Nem gondolkodom, milyen lenne a négyütemű, nem tudok gondolkodni, nem bírok teát inni, a fejemen egy vizes törölközővel várok… Nem bírom már sokáig nyitva tartani a szemem. Ma nem tudom, mi vagyok.
40,7
Ma utazok. A világon semmi dolgom nincs, bejárom a világot, Tündérországból a csillagos égbe kalandozok, vállamon egy tarisznyával és hamuba sült pogácsával a kezemben. Olyan lényekkel találkozom, akikről el sem hinnéd már, hogy létezhetnek, de gyakran hazajárok még, amikor érzem a homlokomon a borogatás hűvösségét. Ma utazok
41,5
Ma küzdök. A világon semmi dolgom nincs, ma összefolynak a szavak s összefolynak a színek előttem. Nem hallom, ha megszólítasz, nem látom, ha fölém hajolsz. Harcolnom kell, mert közeledik a fenevad, érzem, a nyakamban liheg. Jön a sárkány, felébresztettem, a színek elvakítanak, szédülök… nem tudom, hol vagyok. Ma küzdök.
42,7
Ma gyilkolok. A világon semmi dolgom nincs, egy darabka népmese vagyok, a legkisebb királyfi vagyok, ma előhúzom a kardom. A külvilág vibrál, a sárkány meg színes, már nyitja a száját, mindjárt rám fújja a tüzes leheletét, de mégsem, visszavonul még, felkészül rám, minden kék lesz a hideg törölközőtől, és minden egy csapásra átmelegszik tőlem… Ma gyilkolok.
43,5
Ma sárkányölővé válok. A világon semmi dolgom nincs, csak le kell győznöm. Színeim vannak, az egész elmém színes mindenütt, ma nem használ már a hideg rongy, egyedül kell sárkányt ölni. Felém repül, ez az én időm, tartom már a vasat, magasra emeli a gyengeség, az utolsó mozdulatom. Belenyomom a húsába, felordít, mert végre megöltem, szíven szúrtam. Egy kicsit talán mosolyog, én is mosolygok, mert sikerült. Az álom lassan szertefoszlik, látom, hogy a sárkány zuhan a mélybe, hatalmasat kiáltanék örömömben, de valami nem jó, mert én is vele zuhanok a szivárványon túlra.
Ma sárkányölővé váltam. Megsemmisültem.
