FERENCZY KÁROLY
KAVICSOT DOBÁLÓ FIÚK, 1890
KT02_050220
HACKERS OF BALATON
– Csak addig kellett nekem a világ, míg be nem kebeleztem.
– Már megint mit eszel meg? Folyton csak eszel.
– Mert boldoggá tesz. De nem ez a lényeg. Ez egy igen komoly filozófiai okfejtés.
– Hagyj már a hülyeségeiddel.
– Csak gondolj bele. A világ a kaja. Vagy nem is kaja. Máshogy is be lehet kebelezni. Én például arra gondolok, hogy volt az az idióta mese, amikor volt egy ilyen nagy cucc, és ment, mindent és mindenkit bekebelezett a faluban. Mindegy. Na úgy.
– De azért meg akarod enni, nem?
– Nem. Nem akarom. Ha megeszem, nem lesz világ. Meg amúgy se férne be a számba.
– Nekem az öklöm befér a számba.
– Az semmi. A könyököd meg tudod nyalni?
– Azt senki sem tudja.
– Pedig de. Láttam a jutubon.
– Az szerintem meg volt hekkelve.
– Hekkelve?
– Hekkelve.
– Hő!
– Te csináltál már olyat?
– Nem. Soha. He hekket ettem már. Tavaly nyáron a Balcsin. Finom volt.
– És nem fájt?
– Miért fájt volna?
– Az elég nagy, nem? Egészbe betömni a szádba, szálkástul. Azért az nehéz lehetett.
– Nem egybe te hülye. De kiírtam a fészbukra, hogy:”Belebelezemba világot”. A hülye öcsém meg ellopta a telóm, és átírta arra, hogy:”Beleszerettem egy vidrába.” Most komolyan… egy vidra? Még csak nem is vicces.
– Csak kár, hogy olyan idegesítő a hangjuk.
– Na az mondjuk igaz.
– De azért megölelgetnék egyet. Ha megígérné, hogy nem visít a fülembe.
– És mi van, ha megharap? A vidrák harapnak.
– Nem harap.
– Tegnap egész nap egy harapófogóval mászkáltam, mert a Barnabás belelopta az iskolatáskámba. Idióta.
– Én egyszer véletlen elloptam az egyik barátnőméktől a TV kapcsolót.
– Na az ciki.
– Bocsánatot kellett kérnem, de visszaadnom nem. Mikor meséltem nekik, nagyon nevettek.
– Nevet?
– Kellene változtatnom.
– Mi a baj a mostanival? Nagyon szép neved van.
– De nem ilyen művészes.
– Mert te nagyon művészes vagy.
– Én filozófus leszek.
– Úgyis beleunnál. Azért nem érdemes ennyit tanulni.
– Most miért mondod ezt?
– Mert egy évnél többet nem adok neked. Ami a tiéd, az sose kell. Ha filozófus leszel, matematikus akarsz majd lenni.
– Nem is.
– Jó, akkor nem.
– Hát igazából lehet hogy de. Tulajdonképpen teljesen igazad van. Tű pontosan megmondtad, hogy vagyok.
– Tű? Te a tűn? Miért vagy tűn?
– Én ugyan nem vagyok tűkön, mi vagyok én? Fakír?
– Na ez az hogy én se értem mit magyarázol. De ez a fakír szó, ez tetszik.
– Vicces.
