KT02_050214

A PAPAGÁJ PANASZA

Jelentem alássan!
Ma is éhes lakótársam
Fene
Egye!

Tízórát ütött a falióra
Leült gazdám féloldalra
Etetni
S szeretni

Azt a hatalmas ebet,
Akivel az élet megbüntetett
Szánom
Bánom

Magamat, a gyönyörű trópusi madarat
Ki e rémes társaságban lakhat
Fájdalmával
S gyilkosával!
Ez a sors vár minden papagájra
Dalolni, mint egy árva
Igazságtalan
Világban.

A muzsikaszó sosem árthat
Elkerül engem minden bánat
Áriám
Vidám!

Amikor csak dalra fakadok
Válaszul leteremtést kapok
Süket
Fülek…

Ellentétben az agár
Recseg, mint a szamár
Rettenetes
Egy énekes!
Hallgatni őt szakmai ártalom
Belém hatol sokfajta fájdalom
Keserű
E remekmű…

Célja az énekléssel korántsem nemes
Rázendít a nótára mikor érzi – éhes
Csontlopó
E kopó.

Dicséri őt a gazda ugatásáért
Megvédi a házat szalonnáért
Aladár
Az agár.

Bezzeg én, elhalkított tünemény
Ha éjnek szelíd közepén
Énekelek
Csak kitesznek
A házból, a komor szürkeségbe
Bámulhatok a messzeségbe
Tündöklő
Szép jövő

Vár reám, de hiába,
Itt ülök folyton kalitkámba
Tétlenül
S egyedül.

Ez jár nekem, csalogánynak?
Dalolni a ház urának
Pisztáciáért
S leszidásért?

Effajta fizetség, hála nekem nem kell!
Szívem dallamára a közönség így felel:
Hallgassál,
Te papagáj!
Felhagyok hát megálmodott karrieremmel
Helyettem az operában majd más énekel
Az álmomon
A színpadon

Ahol illatos rózsák jelzik a közönség tetszését,
Kivívhatja minden tehetség a nép elismerését
Csodaszép
Ez ünnepeltség…

Talán a sztár nem lesz más, mint Aladár
Az ünnepelt szamárhangú agár
Bizalommal
S mikrofonnal

A mancsában, várja magában,
A tapsok hihetetlen viharában
Belemet
S szegény fejemet!