KOCSIS IMRE
SZANÁLÁS, 1974-1976
KT02_042805
SZANÁLÁS
Türelmetlen pillantás a kopott kvarcórára. Sóhaj. Leereszkedő kéz, be a zsebbe. Halk, mutáló dünnyögés orr alatt. Lendülő tornacipő, koppanva guruló betondarab.
Fölemelkedő fej. Viseltes homlokzat a látótérben. Szabályosan kialakított áltéglák unalmasan, szürkén. Örökkévalóság óta ugyanott, ugyanúgy éktelenkedő repedések, omlások, kopások. Ismerős, megszokott sebhelyek a házfalon, néhol felfedve az igazi, szintén kopott téglákat. Rozsdásodó ajtókeret. Alig látható 5-ös házszám.
Ódon, nyikordulva nyíló ajtószárny. Finom lábak, libbenő szoknya. Barna tincsek. Vaníliaillat. Bocsi, hogy késtem, szabadkozik egy mézédes hangocska. Meleg, szerető ölelés. Minden rendben van, kérdi a fiú. Sajnos nem, feleli a leány, mama nagyon ideges. Menjünk akkor legközelebb, javasolja az ifjú, legyél vele inkább, lesz még Skorpió koncert máskor is. Most nem az a baj, sóhajtja a leány, azaz, nem csak az, de inkább gyere be, nézd meg.
Bólintás.
Kéz a kézben. Halk tipegést kísérő határozott lépkedés, fel a lépcsőn. Kulcs zörög a zárban. Kinyílik az ajtó. Piciny lakás, otthonszag. Kék, virágmintás otthonka. Göndör, ősz fürtök. Vastag, kerek szemüveg. Kisírt ráncok a szemek körül. Tibikém, hát mit kerestek még itt, nyekergi rekedtes hangján, elkéstek a Skorpiókról. Nem megyünk, dédi, nyugtatja meg a lány, segíteni akarunk. Ó, gyöngyöm, sóhajt a néni, Isten sem tud ezen…
Papír reszket az elaggott ujjak közt. Értesítés szanálásról.
Át akarják költöztetni a szívszakadt özvegyet, pityergi elcsukló hangon a néni. Lebontják a Papa otthonát, folytatja sírdogálva, a fészkünket, hogy panelházat építsenek. Csakugyan, kérdi Tibi, majd elveszi a papírt. Tisztelt böböbö, olvassa fennhangon, Fővárosi Tanács, böböbö, szanálás hajtatik végre, böböbö, ezúton kérjük személyét, hogy szíveskedjék a lenti cím alatti ideiglenes lakásba fáradni, amíg a böböbö, 5. szám alatti lakóépületen modernizáció okából kifolyólag nagyszabású átalakítás végeztetik… hm, honnan tetszik tudni, kérdezi a nénit. A Magdika mondta, a szomszéd, kesergi az özvegy, és hogy a szanálás is ezt jelenti. Azt hiszik, becsapják az oktondi nyugdíjast, azért a kusza szavak… másom sem maradt Gergelyből, csak ez a zsebkendőnyi lakás, és elveszik… az otthonunkat… zokogás. Egymásra pillantó fiatal szempár. Férfi bőrdzseki simul a virágos otthonkához és csipkés szoknya.
Szerető ölelés.
Na, szipogja az özvegy, ne késlekedjetek, várnak a barátok. Dédi, kezdi a leány, de a mama folytatja, ne aggódj miattam, kisbogaram, megleszek én Gergellyel. Siessetek, mert nem vár meg a mulatság.
Néma bólintás. Két puszi, kedves mosolycsere.
Kéz a kézben. Halk tipegést kísérő határozott lépkedés, lefele a lépcsőn. Kulcs zörög a zárban. Kinyílik az ajtó. Széles utca. Erős szél. Siető séta, át az úttesten, majd…
Tompa puffanás.
A pár sarkon fordul.
A járdán vörös és kék, virágmintás otthonka.
Göndör, ősz fürtök.
Vastag, kerek szemüveg.
Kisírt ráncok a szemek körül.
A ‘sano’ latin szó jelentése ‘gyógyítok’. Eredeti értelmében helyreállítást, renoválást jelent.
