SZŰCS ATTILA
PIROS VAKFOLT, 1999

KT_043025

PIROS VAKFOLT

Émelyítő tisztaságban élnéd
életed.
Nem zavarná semmi fényes egzisztenciád.
Elmerülnél a fehérlő boldogságban.
De ott van valami,
mi megzavar
nyugodt létérzetedben.
Vöröslő kétely,
piros bánat,
halvány frusztráció.
Keresed,
kutatod
hogy mi ez
kaparod a múltad,
és felhorzsolod a jövőd
hogy rájöjj.
De nem megy.
Pedig jogosan vagy dühös
mert ez baszogat már kamaszkorod óta,
mióta elkezdtél gondolkodni
az életedről
meg a világról.
Aztán ledöbbenve rájössz,
hogy te vagy az.
Te vagy, mi eltéríti életed.
Te vagy, mi pirosra festi valódat.
Hisz te keresed az alkalmat, hogy
gondod legyen, hogy fájjon.
Keretet szerzel az életednek.
Pedig alapból olyan szép lenne minden, nem?
Rájössz, de nem változol.
Ugyanúgy pirosra fested a világot
és maradsz lehangolt folt
a valóság huzatán.

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL