KT_042942

EGY ŐRÜLT LÁNY GONDOLATAI

A teremben lévő emberek mind őrültnek hisznek. Betegnek tartanak, egy hibának, amit ki kell javítaniuk.

Azt hiszik, engem tartanak bezárva, pedig ők élnek burkokban. Hagyják, hogy a félelem irányítsa az életüket. Félnek, egyenesen rettegnek a valóságtól. Inkább nem vesznek tudomást a tényekről, mint hogy szembenézzenek azok súlyosságával. Gyengék. Beszűkítik a látóterüket, beburkolóznak, és a könnyebbik utat választják. Ha behunyod a szemed, akkor nem látod. Ha nem gondolsz rá, nem is létezik.

Ez az álca azonban törékeny. A kegyetlenséget, a halált, és a szenvedést nem bírja el. Ha ez a fal egyszer megtörik, nincs visszaút, az embernek szembe kell néznie a való élettel. Ez megváltoztat minket. Ekkor kezdjük felfogni, mint is jelent létezni. Annyi évnyi vakság után, sokan összeomlanak, a törés által beengedett igazságtól. Megváltozik az addigi életképük, gondolkodásuk, a dolgok mögé kezdenek látni, és ez összezavarja őket. Mint amikor olyan sokáig nézel egy képet, hogy a színek összemosódnak, vagy olyan sokszor ismételgetsz egy szót, hogy az értelmét veszti. Mintha a világ, amiben eddig éltünk, csak egy búvóhely lett volna, ahonnét most menekülnünk kell. De odakint nincs más, mint a Vihar. A Vihar, ami mindent darabokra szed, és újjá épít. Színek kavalkádja, melyekből születik a fekete gyűlölet, a piros szeretet, a fehér gyengédség, a sárga irigység, a kék bánat, és még sok-sok millió árnyalata a színeknek, melyekből különböző érzelmek keletkeznek. Ha körülnézel, ez a Vihar körbevesz mindent, amit csak ismersz.

Folyamatosan kavarog és változik, a színek egyesülnek, megtörnek és szétválnak a különböző akadályok mentén, mégis egy pontból indulnak. Minden embernél máshonnan. Önmagunkból. Akarva, akaratlan az elménk irányítja, ezeket a szeleket, és az emberiség elméi közösen irányítják a Vihart. Amikor másokkal találkozunk, és a szeleink összeérnek, színeink kifakulnak vagy felerősödnek, a másiktól függően. Így képesek vagyunk, megbocsátással gyengíteni mások haragját, kedvességgel a fájdalmát, de ugyanúgy erősíthetjük neheztelésünkkel bánatukat, vagy bizonytalanságunkkal, félelmüket. Ha képesek lennénk befolyásolni a Vihart és összehangolni az elménket, a Földön végre béke lehetne.

De a kép persze sosem ennyire egyszerű. A megrázó élmények tudják áttörni a falat, és emiatt hajlamosak vagyunk sokáig csak a sötét árnyalatokat érzékelni. Ha nem találjuk meg az egyensúlyt a jó és a rossz dolgok között, könnyen áldozatul eshetünk a sötétségnek. Ekkor kezd a vak világ hátat fordítani neked, és jelzőket ragasztani rád, mint például depressziós, hibbant, mentálisan zavarodott, pánikbeteg, flúgos. Betegnek nyilvánítanak, nem értenek meg többé. Velem is ezt teszik. Nem hallgatja meg senki, amit gondolok. Nem hiszik el, hogy velem minden rendben van, pont hogy mindenki más sérült. Pedig így van. Nem?

Engem is meg akarnak vakítani. El akarják tőlem venni a látást, csak mert olyan dolgokat látok, amiket ők nem. De ezt nem fogom hagyni.