GULÁCSY LAJOS
VARÁZSLÓ KERTJE, 1906-1907

KT_042928

ÁBRÁND RÓLUNK

Egyszer csak itt ébredtem. Az Ő karjaiban e csodálatos helyen.

Képzeljétek el a Paradicsomot. Nagyjából ezen terület is ahhoz hasonlatos. A kert, ahol léted örömforrás. A kert, ahol napod izgalmas mégis nyugtató. A kert, ahol érzel.

Érzed a téged körüllengő tündérport, és a szellőt, amely kellemesen körülölel és cirógat.

Majd rájössz, hogyha ezt a pillanatot itt és most nem tapasztalod meg, újra nem tárja fel előtted mesés kapuját.

Így mész. Felfedezed minden apró zugát, a kiscinegét, aki éppen fészkén felügyeli fiókái fejlődését. Vigyázol, nehogy észrevegyen, nehogy beavatkozz a természet dolgaiba. Mert tudod, ha erre vetemednél, nem lenne ez a világ elől elrejtett kertecske számodra sem elérhető. Ha szabályozni szándékoznád itt is az élet folyamát, nem lenne semmi sem máshogy, mint a lakóhelyeden. Melynek, valljuk be nem tudsz minden egyes napon így örülni. A varázslat ellibbent onnan valamikor az idő folyamán.

Így hagytam a cinegét, tovább indultam. Valami megmagyarázhatatlan illatfoszlány húzott magával. Mintha a markáns tömjén mámora vegyült volna az erdő megannyi más finomságával.

Egy gyönyörűen virágzó fák által körbezárt tisztásra értem, és megtaláltam a tömjén forrását.

Ott várt Ő. Várt, hogy karjaiba zárhasson. És úgy nézett Rám, mint először Ádám Évára a Paradicsomban. Megleltük az életünk forrását, kiindulópontját ezen elvarázsolt kertben.

A fák óvó ágai közt születtünk MI. A Varázsló újfent jó munkát végzett.

Álmomból a vekker hangja keltett, és örülök, hogy végre megtaláltam a Kertet.

Az esős áprilisi napod neked milyen? Szürke? Borús? Unalmas? Esetleg utálattal teli?

Az enyém inkább madárdallal és égi zenekar játszásával telik.

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL