SZŰCS ATTILA
PIROS VAKFOLT, 1999
KT_070428
SZAVAK, GONDOLATOK, TÖRTÉNETEK SZŰCS ATTILA FESTMÉNYÉHEZ
Azért választottam ezt a festményt, mert rögtön kibontakozott előttem többfajta mese, történet.
Az emberek nem tudják pontosan kifejezni azt, amit éreznek. Körülírni tudják, de azt, amit igazán gondolnak, azt sosem tudják teljesen elmondani, hiszen nincsenek rá szavak. Pont ez a problémám nekem is. Rengeteg érzés cikázik a fejemben ezzel a képpel kapcsolatban.
A kép központi szava a fájdalom. Minden e köré épül fel. A fájdalmat át lehet élni, meg lehet küzdeni vele, életünk részévé tehetjük. E fájdalom mellé több érzés is párosul. Félelem. Félek kilépni a komfortzónámból, nem merek nyitni az emberek felé, bezárkózom. Viszont bennem tovább él a belső tűz, a lehetőségek halmaza, a vágy, az álmok. Mégis félek. De vajon mitől? A csalódástól.
Az ember fél, hogy a világ, amelybe csöppen, nem az, aminek elképzeli.
Aztán ott van a fájdalom. Dönthetek arról, hogy élek a fájdalommal vagy megküzdök vele.
A szerelem egy csodálatos dolog. Ezen a képen akár lehet egy szerelmes pár, akikben ott a szeretni vágyás, de nem tudják egymásban megtalálni a boldogságot. Így egy fájdalmas elválást is tükrözhet. Vajon mitől hűl ki, mitől múlik el egy szerelem?
Ha az emberben ott az a képesség, hogy szeretni tud, akkor miért nehéz szeretni a másikat?
Ott az a folt a képen. A homály. A feledés. Az elmúlás. Az eltakarás. A problémák elsötétítése, elfedése. Az őszinteség kihalása.
Lehet a képen egy barátság, amely épp most kezdődik el, vagy múlik el. A képen az egyik nő a másik felé néz, míg a másik előre.
Ez jelentheti azt, hogy a barátság egyoldalú, csak az egyiknek van szüksége a másikra, a másik pedig semmibe veszi ezt, és csak kihasználja a másikat. A harag is megjelenhet.
Amikor ránéztem erre a képre, az jutott eszembe elsőként, hogy a vörös izzás nagyon jól passzol ehhez a fehérséghez. Ha az embernek problémái vannak, a feje tele van gondokkal, akkor a világ kiesik, és csak a belsőnkre koncentrálunk. Nagyon jól látható ez, hiszen itt van a hófehérség, a nyugalom, és ott az ember, akiben háború dúl éppen. Ezt pedig a külvilág nem veszi észre, ő érzi egyedül. A piros folt ebben pedig a megoldatlan kérdéseket szimbolizálja. Mindenkinek vannak olyan kérdései, amikre próbálja keresni a választ, de talán sose fogja megtudni. Ha mindent tudnánk, akkor az életünk céltalan, és felesleges lenne.
A kép számomra tükrözi az emberi vakságot. Az ember elfut a problémái elől, dédelgeti magában a sok kínt, és nem tudja kiadni magából. Itt ezt a piros folt mutatja, az emberek tudatlanságát, bizonytalanságát.
A magabiztos emberek boldogabbak. Rajtuk/bennük nincs köd, bizonytalanság. Köd azokban az emberekben van, akik nem hajlandóak kinyitni a szemüket, és meglátni, hogy a világ nem jó irányba tart. Az emberek jobban szeretnek vakságban élni, mert az nem fáj. Az egy boldog tudatlanság.
A festményen lehet látni egy árkot. Ez az árok is sok mindent jelenthet. Jelentheti egyrészt a döntés lehetőségét, menjek, maradjak? A kihívást az ismeretlenbe. Hiszen, nem tudom, mi van a másik oldalon, és mi van ha leesek? Az ismeretlen mindig félelmetes, de lehet, hogy egy sokkal jobb lesz ott.
Ez egy próba, mennyire tudok kockáztatni. Hogy mennyire élek.
