KT_042706

A HALLUGÉN ÉS A HONTALAN CSIGA ESETE

[–De Sanyi!

–De ha mondom! Csiiiguuusz! Eltűnt! – kiáltott Sanyi kétségbeesetten – Elment Csigusz! Itt hagyott!

–Sanyi, jobb lenne, ha most lefeküdnél.

–Nem hiszed el! – támadt rá Sanyi – Pedig itt volt!

–Persze – mondta belenyugodva Karesz – Majd holnap elmeséled részletesen.

Sanyi kétkedve nézett rá.

–Akkor is láttam – mormogta maga elé.

–Persze, hiszek neked – mondta kedvesen Karesz.

Nem, nem hisz. Kareszra nem jellemző a kedvesség. Sanyi hirtelen megijedt.

–Nem szívok semmit!

–Nem is gondoltam ilyet – jött az erőletett válasz.

–Hát jó.

Sanyi lefeküdt, Karesz pedig gondosan összesöpörte a fehér port a padlóról.

Karesz nem akart rosszat barátjának, de szőnyeg alá sem akarta söpörni az ügyet (ahogy a port is inkább egy, Sanyi lakásától a lehető legmesszebb lévő kukába dobta). Az eset után Sanyi barátai tartózkodóbbak lettek, és egyre gyakrabban talált a postaládájában Anonym Szipusok, Anonimikus Szippantósok (nem, nem vállalunk aknaszippantást), Névtelen Porosak meghívókat. Hiába próbálta elmondani az igazat, mindenki csak megértően bólogatott (ami szintén zavarta, hiszen ismerőseinek nem az empátia volt a fő erősségük.)

–Csiga Zsigmond, a Nyálkavédség Egységei gyanúsítják Önt az alább pontokban: Rejtett civilizációnk titkának feltárása egy humanoid előtt. Az fent említett humanoid idegrendszerének károsítása. Baráti körének teljes vagy részleges megsemmisítése. Bűnösnek vallja magát?

–De bírónő, én csak…

–A kérdésre válaszoljon! – csattant (loccsant) az ügyész hangja.

–Nem.

–Látja, a megbánás legkisebb jelét sem mutatja! – fröcsögte önelégülten az ügyész.

–Fogja vissza magát, ügyész úr! Még megilleti az ártatlanság vélelme.

–Én, a jog kiváló ismerője nem is vitattam ezt, de..

–Csend a tárgyalóteremben! – kiáltotta a bíró, akit nem csak az ügyész, az egész ügy, de emésztési problémái is kínoztak – Hallgassuk meg a vádlottat.

–Köszönöm – kezdte Zsiga – Én meztelencsigának születtem, de boldogan éltem az éticsigák közt, egész addig, amíg az a trend született, hogy az az Igazi Csiga, aki házát hátán hordja. Szerencsére nem találtak rám passzoló lakot. Így meg is úsztam volna, de végül leltek egy abnormálisan nagy házat. Már majdnem rám kényszerítették, mikor arra járt az az ember, és eltaposta. Ezzel örökre megmentve. (Nem látok rá esélyt, hogy még egy megfelelő ház feltűnjön.) Meg kellett hálálnom. Mivel tudom, hogy az emberek élvezik a tudatmódosítók használatát, hát gondoltam, így hálálom meg. Persze nem adtam neki drogot, csak egy hallucinációhoz hasonlatos műsort.

–És a helyszínen talált fehér por?

–Véletlen kiborult porcukor.

–Ez akkor sem lehetett jóindulatú cselekedet, mert a drog káros hatású a …– kezdte az ügyész.

–Igen, de az emberek mégis saját akaratukból, élvezeti cikként használják.

Ezzel felmentették Csiga Zsigmondot.]