BIHARI SÁNDOR
VASÁRNAP DÉLUTÁN, 1893

KT_042606

PÓKERPARTI

– Ah, ez az átkozott eső!

– Ne legyen ilyen bosszús, Mrs. Leeds. Május közepe van, számítottunk rá – nyugtatta a fiatalasszonyt egy, az ötvenes éveibe járó, kopaszodó, de még mindig vidám tekintetű férfi.

– Én nem számítottam rá, kedves szomszéd! Szépen elterveztem mindent. Felkerekedtünk volna, karunkon a finomságokkal megrakott piknikkosarak. Kerestünk volna egy árnyékos helyet a közeli réten… milyen bájos lett volna – mondta, ahogy bezárta a szalon ablakát.

– Ugyan, ugyan. Hiába keseredik el ezen. Itt is ugyanolyan jóízűen elfogyaszthatjuk a kitűnő pástétomot, szendvicseket és a teát. Sőt – gondolkodott el egy pillanatra az idősödő férfi – még sokkal kényelmesebb itt bent.

– Kérem, George, hagyja a locsogást és rakjon végre – türelmetlenkedett az egyik kártyapartnere, egy szakállas férfi a balján. Eddig jókedvűen iszogatta a whiskey-jét, de most már idegesíttette a várakozás.

– Persze, meg is feledkeztem egy pillanatra a játékról, elnézést kérek – szabadkozott George Abbott.

– Nem értem ezt a megszállottságukat eziránt a hervasztó játék iránt– szólt közbe Mrs. Leeds, ahogy egy újabba csésze teát öntött a jobbján ülő barátnőjének.

– Ez azért van – magyarázta Matthew Carter -, mert a női elme nem, olyan fogékony a gondolkodtató feladatok iránt, akárcsak egy pókerparti, mint a férfiaké. Ez tény, hölgyeim, tudományos!

Elégedetten mosolyodott el a saját bölcsességén. Éppen visszatette volna a kezében tartott hosszú pipát a szájába, amikor hangos csörömpölés hallatszott a háta mögül. A keze megállt félúton a levegőben.

– Hogy képzeled ezt Matthew? – harsant fel Elaine, miközben bocsánatkérő pillantást vetett Mrs. Leedsre – Sajnálom, Dahlia, hogy eltörtem a csészét. Igazán nem volt szándékos. Csak ez a…

– Igazán nem kell aggódnia emiatt – legyintett a nő.

– Elaine, vigyázz mit mondasz. És hányszor figyelmeztesselek még arra, hogy milyen neveletlen tegezni az embereket? – szólt rá a nővére.

– Rendben van. Tehát, Mr. Carter, mit is értett az alatt, hogy a férfiak agya fogékonyabb? Csak nem arra akart ezzel célozni, hogy mi, nők, ostobák volnánk?

– Az értetlensége a bizonyíték, Daniels kisasszony – válaszolta a férfi, most már pipával a szájában.

Elaine dühtől villámló szemekkel trappolt át a szobán, maga mögött egy széket húzva. A férfiak asztalához érve letette a széket. Hirtelen mozdulattal kikapta a pipát Carter szájából és levetette magát a székbe, a lábait az asztalra dobva, majd egy tökéletes füstkarikát fújva így szólt:

– Kérem, uraim, bizonyítsanak! – elkezdte keverni a lapokat – Én osztok!

Néma csönd telepedett a szobára, csak az esőcseppek koppanását lehetett hallani az ablakon. Minden arcra elképedés fagyott, kivéve egyet. George Abbott titokzatos, eddig csöndesen figyelő, barátjának huncut mosolyra húzódott a szája.

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL