BIHARI SÁNDOR
VASÁRNAP DÉLUTÁN, 1893

KT_040801

Az írás egyidejűleg több festményt is megidéz (a szavazófelületen viszont csak egyszer szerepeltetjük), az említések sorrendjében ezeket:
Bihari Sándor: Vasárnap délután
Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
Ferenczy Károly: Madárdal
Lossonczy Tamás: Tisztító nagy vihar
Pór Bertalan: Család
Roskó Gábor: Nézzük, mi újság a világban
Szűcs Attila: Piros vakfolt
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása
(A szerkesztők)

ÓVATLANUL

(Lackfi után szabadon)
Egy ideje már folyik a vita a mai irodalom tankönyvek körül, és nekem is oldalt kell választanom ebben a konfrontálódásban: teljes mértékben be kellene tiltani ezen versek, regények, különféle hosszabb-rövidebb történetek nyomtatását, sokszorosítását. Hiszen ki az az elvetemült, akinek se istene, se hazája és mindenhova be akar törni; aki öregasszonyokat csapkod fejbe baltákkal; szigorú német vonatokat robbantgat fel szemaforokról és aki emigránsként az áramtolvajokról ír?!
De kérem, nincs ez másképp a művészet további ágánál, a festészetnél sem! Azon festők, akik hatalmas bajszú férfiakat demonstrálnak kártyázás közben, pipadohányt szívva és fehérhabos sört kortyolgatva (természetesen korsóból), azok mit háborognak, hogy a mai fiatalság úgy elkanászodott?!
Azon festők, akik piramis szerkezetű cédrusfákat szégyenítenek meg, mik körül hulala táncot járó asszonyok lézengenek és a kereskedők a maradék cuccokat pakolják el a lengyel-piac után, mit gondolnak, miért van annyi hiányzás napjainkban? Mert minden gyerek esőtáncot jár iskolaidőben!
Azon festők meg, akik már-már beteges természetszeretetüket úgy fejezik ki cenzúrázatlan módon, hogy egy Nemes Nagy Ágnes fákkal favorizál pont a képünk előtt, azok mégis mit remélnek? Hogy nem lesz minden gyermek dendrofil?!
Azon festők mit szeretnének, akik emberi szemmel rendesen ki nem vehető absztrakt műveket alkotnak, melyek nézése közben ténylegesen elgondolkozunk, hogy Csáth Géza miért is szerette annyira a morfiumot?!
Arany János „A Mogorva, Csúnyán Néző, Azért Sem Mosolygok” Családi köre továbbgondolása, ami inkább egy eldeformálódott téglalap. Hogy a mai festőknek egy új ötletük sincsen…
Egy kutya az Aladdinos serleg nagytestvérében forgat egy kormánykereket, míg a Nelson admirálisnak öltözött másik eb a Csillagok háborúja másolt VHS kazettával akarja fejbe vágni a szakáll nélküli Franco Nerót, mert az ellopta a kalapját? Ühüm… Nővérke! A beteg már megint kiszökött…
[Itt meg Mr. Bean egy másik festményre is rátüsszentett, de már nem volt ideje visszarajzolni a harmadik piros manuszt.]
És azon festők mit képzeltek, akik szegény Tituszt ezredszerre is a mélybe lökik, mikor még az a három csíkos magyar zászló nem is létezett?! A mit sem sejtő diákok meg megjelölik forrásanyagként, és csodálkoznak, hogy elégtelent kapnak. Botrány!
És végül azon embereknek mi járt mégis a fejükben, akik pályázatra bocsátották ezen festményeket…?

AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL
AZ ÖSSZES ÍRÁS A FESTMÉNYRŐL